Ókori egyiptomi bútorok

Az ókori egyiptomi bútorokról a sírokban talált leleteknek és a sok ábrázolásnak köszönhetően elég sokat lehet tudni. A leggyakoribb bútorok közé tartoztak a különféle székek, a tárolásra használt ládák és az ágyak.

Mivel Egyiptom jó minőségű fában szegény volt, a bútorok fáját külföldről importálták, például a cédrusáról híres Libanonból. A magasabb rangúak bútorait művészi díszítéssel látták el, például aranylemezekkel, féldrágakő- és üvegberakással. Az Újbirodalom idejére a magas minőségű bútorokat már olyan megbecsülés övezte, hogy külföldi uralkodóknak is gyakran küldték ajándékba; Nyugat-Ázsiában is több helyen megtalálták maradványaikat.

Bútortípusok

Ágyak: többnyire fa ágykeretből és erre kifeszített növényi alapanyagú matracból álltak. Gyakran lefelé lejtettek és az ágylábnál támla biztosította, hogy az alvó nem csúszik le. Az ágylábakat időnként állatláb formára faragták; az első két dinasztia idején bikaláb formára, később az oroszlán lett népszerű. Párna helyett fából faragott fejtámaszt használtak. Az ágyak fölé baldachinkeretet is állíthattak, erről függönyök lógtak le. A köznép körében gyakori volt, hogy nádból font pokrócon aludtak, nem használtak ágyat.

Székek: a háromlábú kisszéktől a díszes trónszékig minden fajtája előfordult. Ezek lábát is gyakran formázták állatláb formájúra. A Középbirodalom idején megjelent az összecsukható szék is; elsőként valószínűleg a hadjáraton lévő katonák használták. Lyukas székeket, aláhelyezett éjjeliedénnyel használtak WC-ként is.

Asztalok: fából vagy kőből készültek, és nagyon alacsonyak voltak, le kellett kuporodni hozzájuk. A sírokban talált asztalok áldozati ajándékok tartójaként szolgáltak.

Ládák: mivel a szekrényeket nem ismerték, ezek minősültek a fő tárolóeszközöknek. Számtalan fajtájuk kialakult, némelyikben már fiókok is voltak. Tutanhamon sírjában lábakon álló ládikát is találtak, a mai fiókos szekrények ősét.

Történeti áttekintés

A predinasztikus korban már ismert volt az ágykeret, sírokban találtak ilyenekre fektetett halottakat. Az Óbirodalom idején már magas szintre jutott az asztalosmesterség. Ebben a korban jelentek meg a faládák is, különféle (lapos vagy domború, illetve szentélyforma) fedéllel. A nagyobbakhoz hordszékhez hasonlóan tartórudakat lehetett illeszteni, hogy többen tudják vinni.

A legszebb óbirodalmi bútorleletet Hotepheresz királyné sírjában fedezte fel George Reisner amerikai egyiptológus. A faelemek már elpusztultak, de a leesett aranydíszítés elhelyezkedése alapján nagyrészt sikerült rekonstruálni a bútorokat: az ágyat, a fölé való baldachint, a két karosszéket, a hordszéket és két ládát. Ezek egy része ma megtekinthető a kairói Egyiptomi Múzeumban.

A Középbirodalom idejéből fennmaradt sztélék tanúsága szerint asztalokat is használtak, de főleg csak vázák vagy vizeskancsók elhelyezésére, nem munkafelületnek. Külön vázaállványok is készültek. Ebben a korban megjelennek a kozmetikai szereket tartó ládikák is, többet úgy alakítottak ki, hogy illatszeres alabástromedénykéket lehessen tartani bennük. Hasonló ládikákban ékszereket is tartottak. Szithathorjunet hercegnőét arannyal és karneollal díszítették. A Középbirodalom idején jelentek meg az összehajtható székek is, a mai kempingszékek ősei.

Az Újbirodalom nemesek és királyi családtagok számára készült bútorai jellemzően díszesebbek a korábbi korok bútorainál.

Források

Asztal

Az asztal egy többnyire négylábú, legtöbbször konyhai vagy ebédlői bútordarab, elsődlegesen étkezésre használt, lapból és lábazatból álló állvány mindennemű formai és funkcióbeli változata. A régi magyar leírásokban, visszaemlékezésekben, fejedelmi és főúri udvartartásban a XVIII. század végéig, "tábla" volt, az asztalt jelentő kifejezés. Ez a kifejezés a szövegkörnyezettől függően olyan deszkalapot is jelentett, melyen ételt készítettek, vagy szárnyast kopasztottak, illetve nagyobb helyigényű konyhai műveleteket végeztek rajta. (Például mézeskalács formázása). Ma már csak egyes szakmákban használatos a tábla kifejezés, mint a cukorkészítés, mézeskalácsosok, de használják a szabóságok is a nagy helyigényű munkafázisok elvégzésére, (szabászat).

Rendeltetése szerint több kategóriája van az asztaloknak: étkezőasztal, íróasztal/munkaasztal, dohányzóasztal stb. A funkciójához kötődő cselekvést gyakran széken ülve, vagy mellette állva végzi a cselekvő személy. Az asztal formája lehet négyzet alakú, téglalap alakú, ovális, vagy kerek. Anyaga többnyire fa (tölgy, bükk, fenyő), de készülhet üvegből, műanyagból, fémből, márványból, kőből is.

Az asztal részei

Egy négylábú asztal sematikus ábrája:
1 - asztallap
2 - lábak

Az asztalnak két fő része van: az asztallap és a lábak (melyből gyakran négy darab van, de számuk nem ritkán eltér ettől a mennyiségtől). A lábak tartják azt az asztallapot a föld fölött, melyen azután a tényleges cselekvés (evés, írás, munka stb.) zajlik.

Az asztal típusai

Étkezőasztal

Az étkezőasztal viszonylag nagy méretű, székek veszik körbe, rövidebb oldalának neve asztalfő. Az asztalt eredetileg csak ünnepen terítették le, és egyedül ekkor ettek róla, régebben csak ilyenkor vitték be a házba. Többfelé (pl. Göcsej, palócok) szokásában maradt fenn, hogy csak a férfiak ülhettek mellé, a nők álltak, a gyermekek az asztalhoz nem is közelíthettek, de hívás nélkül az idegen sem. Az asztalnál kötött ülésrend érvényesült, a házigazda a főhelyen, jobbján a legidősebb fiú (ha már kiérdemelte), vagy a megbecsült vendég ülhetett.

Népi asztalok

Kőasztal

A magyarok az asztalt a honfoglalás után, az asztal megnevezéssel együtt a szlávoktól vehették át. Az Árpád-kori falusi házakból földbe vert lábú asztal nyomai kerültek elő; ilyen karólábas, (egy vastagabb fát levertek a földbe, és arra helyezték a már nem használt malomkövet), rendszerint az udvaron felállított asztal, a szegényeknél a XX. sz.-ig volt használatos. (pl.: malomkő-, vagy kűasztal.) Udvaron, fa alatt állították fel, meleg időben tálaló-étkező asztalként is használták.

Kecskelábú asztal

Vagy bakos, X-lábú asztal az előbbivel párhuzamosan terjedhetett el a falvakban, míg a XIX. sz.-ra alkalmi bútorrá vált, általában lakodalmak idején használták.

Gótikus asztal

A gótikus jellegű asztalok parasztházbeli meghonosodásának kezdetét, a hódoltság előtti időre datálják, de Magyarország keleti részén a XIX. sz.-ban is készültek még szobai alkalmazásra. Jellemzőjük a nagyméretű, lefelé keskenyedő fiók (A szakirodalomban: bölcsős vagy erdélyi asztal-nak nevezik), ezekben előfordul az alsó részben beépített ajtós szekrény is (kamarás, szekrényes, tömlöcös, illetve medve asztalnak is nevezték).

Reneszánsz asztal

Az orsósan esztergált lábak jellemzik (olaszlábas), csak Nyugat-Magyarország.-on készült paraszti megrendelésre, máshol a 19. sz. elejétől a kávás asztalnak kései, klasszicista stílusú formája vált uralkodóvá. A gótikus asztal korábban asztalosbútor, de a XIX. sz.-ra már a molnárok, ácsok, barkácsolók készítették, ezek jellemzője, hogy keményfából készültek, egyedüli díszük a lábak csipkézése volt.

Kisipari asztalok

Az asztalosok által gyártott asztalok általában fenyőfából készültek, festett, népi virágminták, a reneszánsz jellegű abroszhímzésekhez hasonlítottak. A klasszicista keményfa asztalok készülhettek intarzia berakással és faragás is.

Speciális asztalok

Babonák és hiedelmek

• Ha egy asztalnál 13-an ülnek, aki legelőször feláll, az hal meg legkorábban.
• Kínában (a vendéglátóipari egységekben is) leginkább kerek asztalokat használnak, mivel úgy tartják, hogy ha valakinek nem jut hely, és az asztal sarkára ül, az szerencsétlenséget okoz.
  Forrás:www.wikipedia.hu